Designer City: Medieval Empire

Egy üres völgy és egy túl nagy ötlet

Az első indításkor egy csendes, zöld telek fogad, néhány úttal és rengeteg üres hellyel. A játék nem tart hosszú bevezetőt: pár lakóház, egy tanya és egy kút után már látszik, hogyan mozdul meg a lakosság száma. Engem az lepett meg, milyen hamar felmerül a kérdés, hová kerül majd a katedrális – holott az első fél órában még csak kunyhók állnak. Ez a játék egyik legjobb trükkje: a tervezést már azelőtt elkezded fejben, hogy a lehetőségek megnyílnának.

Az első lépések logikája egyszerű: házak kellenek a lakóknak, a lakóknak munkahely, a munkahelyekhez pedig utak. Ha ez a hármas rendben van, a település szinte magától nő, és közben újabb épülettípusok válnak elérhetővé.

Lakók, munkahelyek, ellátás: a láthatatlan mérleg

A felszín alatt a Designer City meglepően pontos nyilvántartást vezet. Minden új lakónegyed élelmet, vizet és szolgáltatásokat kér; ha ezekből kevés jut, a lakók elégedettsége lassan csúszik lefelé, és a növekedés megtorpan. A kovácsműhelyek, céhházak és műhelyek munkát adnak, a templomok, iskolák és fogadók pedig a jó hangulatot tartják fenn.

Ami tetszik: a rendszer nem büntet látványosan. Nincs hirtelen összeomlás, csak egy lassan romló mutató, amely jelzi, hogy valahol hiányzik egy kút vagy egy iskola. A hibák javítása így inkább rendrakás, mint kapkodás.

Ezer épület, és egyik sem kötelező

A játék leírása ezernél is több épületet és díszítőelemet ígér, és a kínálat valóban szédítő: kastélyok, katedrálisok, hidak, várfalak, kapuk, vizesárkok, kertek. A képernyőképeken is látszik, hogy egy kész város inkább aprólékos makettre hasonlít, mint játéktérképre. A falak és a vizesárkok itt elsősorban a látkép részei – a város arculatát formálják.

A legnagyobb szabadságot az adja, hogy nincs „helyes” városkép. Lehet szigorú, sakktáblaszerű utcarendszert húzni, de kanyargós folyópartra épített, organikus falut is. Én a második utat választottam, és a hidak meg a vízparti sétányok miatt sokkal több időt töltöttem díszítéssel, mint amennyit terveztem.

Időzítők nélkül, a saját tempódban

Sok mobilos városépítő arra épít, hogy egy épület elkészültére várni kell, és közben a játék újabb és újabb értesítéssel hív vissza. A Designer City: Medieval Empire leírása kifejezetten kimondja, hogy nincsenek időzítők, energiasávok és várakozás – amit leteszel, az ott van. Offline és online is játszható, így egy vonatúton is folytatható a munka.

Ennek a szabadságnak van egy mellékhatása is: mivel semmi nem állít meg, könnyű egyetlen este túlépíteni a várost, és utána a lakók igényeit utólag kell összhangba hozni az ambícióval.

Ahol a telefon kijelzője kevés

A részletgazdag grafika ára, hogy egy nagyobb városban a kis épületek és a menük ikonjai telefonon már zsúfoltak. Többször is ránagyítottam, hogy biztosan jó helyre kerüljön egy díszkút, és a hosszú épületlistában is sokat kell görgetni. Táblagépen ez a gond jórészt eltűnik; hat hüvelyk alatt viszont türelem kell hozzá.

Kinek nem való?

Aki történetet, szereplőket vagy kidolgozott küldetéssorozatot vár, annak a Designer City kevés lesz: a cél itt az, amit magadnak kitűzöl. Akinek viszont egy saját középkori makettváros a legjobb kikapcsolódás, az ebben a műfajban kevés ilyen nyugodt és bőkezű játékot talál. Ha a termelési láncok mélysége jobban érdekel, mint a látkép, a Townsmen értékelésével érdemes folytatni, a kettő közvetlen összevetését pedig a Designer City vagy Townsmen oldalon találod.